Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hazám, hazám

2020.08.06

Tizenhat óra harminckét perc

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

 (József Attila: Nem, nem, soha! Részlet 1922.)

József Attila múlhatatlan sorai pontosan kifejezték, mit is érzett a megcsonkított Magyarország és annak határain túl rekedt lakossága a trianoni békediktátum után.

A mérhetetlen fájdalom kifejezése meg sem közelíti azokat a sorstragédiákat, melyeket a korabeli krónikákból, forrásokból ismerhetünk. Azt ma már többnyire mindenki tudja, hogy a diktátum következményeként hazánk területének közel kétharmadát veszítette el. De fogalmazhatunk úgy is, hogy azt a franciák vezényelte Antant-kórus elrabolta. A Kisantant tagállamainak tobzódása pedig odáig vezetett, hogy a honi lakosság fele a Magyar Királyság határain túl rekedt. Ami pedig a gazdaságot illeti, nos, ott sem voltak kíméletesek a le-„GYŐZŐK” a legyőzöttek felett. A termőföldek, az erdők, a vasútvonalak, az ipartelepek, a nyersanyagok több mint kétharmadát osztották szét egymás közt. A döbbenetes számok mögött, pedig sok millió magyar sorsa, megkeserített élete sejlett fel. Már ha, valaki egyáltalán kíváncsi volt a szétszakított falvakra, a megsemmisített országra a verszáji Trianon-kastélyban. A döntéshozó hatalmasságok alig tudtak valamit Magyarországról, pontosabban valamit tudtak: rabolni és megalázni akartak. Fogalmuk sem volt például arról hol található Kerca és Szomoróc, Szelmenc, Zajta vagy éppen Szentistvánlak. Érdekelte Clemansot, vagy Orlando miniszterelnököt, mit éltek át az előbb említett falvak lakói vagy a többi magyar a trianoni döntés következtében? Nem. Nem, nem soha nem foglalkoztatta őket.

Pedig ha figyelnek, a háború poklából épp kikászálódó Európában láthattak volna emberséget, és tisztességet is. Ami nekik kevésbé adatott meg. Megrázó például a kisszelmenci néhai Csonka István története. A száz évet megélt Pista bácsi életében nem hagyta el szülőfaluja határát mégis, nem kevesebb, mint ötször kellett állampolgárságot cserélnie az elmúlt egy évszázadban. 1912-ben született, az Osztrák-Magyar Monarchiában. A trianoni döntés után csehszlovák állampolgár lett, majd az első bécsi döntés követően rövid időre ismét magyar állampolgárrá vált. Kisszelmenc 1946-ban a Szovjetunióhoz került, így vált Pista bácsiból szovjet állampolgár. Végül, amikor a kommunista ország darabjaira hullott, ukrán állampolgár lett. S, hogy eredeti magyar állampolgárságát visszakapja azt a második Orbán-kormány állampolgársági törvénye, 2011-től tette számára lehetővé. Nyugodjon békében!

szelmenc1.jpg

De vissza az emberséghez! Történt, hogy Kercaszomor lakosainak elege lett a nagyhatalmi diktátumból. A trianoni határ a falu egyik, akkor még önálló felét Jugoszláviához csatolta. A helyiek 1920 nyarán, a magyar határőrökkel összefogva fegyverrel szavaztak amellett, hogy Szomoróc magyar falu maradhasson, ezért 1922. február 9-én Szomorócot visszacsatolták Magyarországhoz. Hasonló bátorság tanúi lehettünk Balassagyarmaton is. A település az Antant által 1918 decemberében kijelölt demarkációs vonal magyar oldalára került, így annak csehszlovák megszállása még a nagy hatalmak előírásai szerint is jogsértő volt. Mégis, az odaérkező cseh vezetők érzékeltették a város lakosságával, hogy a megyeszékhelyet a Csehszlovák Köztársaság részének tekintik. Balassagyarmatot, 1919. január 29-én, a magyar katonák hősiessége és a fegyvert fogó polgárok, vasutasok önfeláldozása felszabadította az idegen uralom alól. Tettüket a katonai vitézség, a hazaszeretet és a polgári összefogás példájaként tartjuk ma is számon.

szelmenc2.jpg

Az Antant dölyfös urai vajon olvasták e 1920. június 4-én a Pesti Napló vezércikkét, amely így fogalmazott: " Nyugodtan mondjuk, nem az ezeréves Magyarország hal meg ezen a napon. Ezen a napon csak egy béke születik meg, amely egyetlen lépést nem fog tudni tenni az élet országútján, és amely egyetlen lélegzetet sem fog tudni venni az élet friss levegőjéből….Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, iparkodó Temesvárt, vértanúk városát, Aradot és a többit mind... Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert. A templomokban ma délelőtt megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat, és a borzongós őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: ma délután 4 óra 30 perckor írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt..."

trianon-nepesseg-terulet.jpg

A trianoni békediktátumot végül 1920. június 4-én tizenhat óra harminckét perckor írták alá. A diktátum eredményeképp a 325 411 km² összterületű Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát, az ország Horvátország nélküli területe 282 870 km²-ről 92 963 km²-re csökkent. Lakosságának több mint a felét veszítette el hazánk.  Az 1910-ben még 20 886 487 fős ország lakossága 7 615 117 főre esett vissza.

 Időközben, a történelem sodrában a trianoni határok mögül felbomlott Csehszlovákia, Jugoszlávia, de nincs már Szovjetunió sem, mások meg egyesültek.

Mi, magyarok Európa közepén azért itt maradtunk, s ami nagy szó megmaradtunk. Isten színe előtt illő elcsendesülve emlékeznünk. Imánk közben pedig konduljanak meg lelkünk harangjai is, ha hiszünk egy hazában, s a feltámadásban!

Varjasi Imre

 

A hűség városa

Sopron és a környező nyolc falu hovatartozásáról népszavazás dönthet 1921. december 14-16. között. Az urnák elé járulhatott minden olyan, 20. évét betöltött ember, aki a népszavazásra kijelölt terülten született, helyi illetőséggel vagy 1921 óta állandó lakóhellyel bírt. A voksolás titkos volt, Magyarországra kék, Ausztriára sárga cédulával lehetett szavazni. Sopronban 1921. december 14-én, Brennbergbányán 15-én, a környéki falvakban - Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kopháza, Nagycenk, Sopronbánfalva - 16-án volt a szavazás. A voksolás békésen lezajlott, Sopronban 72,8 a falvakban 45,4 százalék szavazott Magyarországra. A végeredményt 17-én hirdették ki. A 24 ezer szavazóból Magyarországra 15 304 fő, 65,1 százalék, Ausztriára 8227 fő, 34 százalék voksolt, 502 szavazatot érvénytelenítettek. Sopron városa az 1922. évi XXIX. tc. értelmében elnyerte a Civitas Fidelissima, azaz a Leghűségesebb Város címet.

 

Gróf Apponyi Albert beszéde
1920. január 16.


albert_apponyi.jpgIly nehéz és különös helyzet előtt állva, kérdezzük, hogy a fent említett elvek és érdekek mely szempontja váltotta ki ezt a különös szigorúságot Magyarországgal szemben? Talán az ítélkezés ténye lenne ez Magyarországgal szemben? Önök, Uraim, akiket a győzelem a bírói székhez juttatott, Önök kimondották egykori ellenségeiknek, a Központi Hatalmaknak bûnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelősökre hárítják. Legyen így; de akkor, azt hiszem, hogy a fokozat megállapításánál a bűnösség fokával arányban kellene eljárni, és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztető feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen õ az, aki az összes nemzetek közül a legbűnösebb. Uraim! Anélkül, hogy e kérdés részleteibe bocsátkoznék, hiszen ezt benyújtandó okmányaink fogják megtenni, ki kell jelentenem, hogy ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet fölött, amely abban a pillanatban, amidõn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák–Magyar Monarchia ügyeire és amely nemzet ezt, mint a legutóbb nyilvánosságra hozott okmányok bizonyítják, fel is használta arra, hogy helytelenítse azokat a lépéseket, amelyeknek a háborút elő kellett idézniök.