HŐSEINK - katona nótákkal és népdalokkal
Van a magyarok kollektív emlékezetében néhány olyan dal, amit ha nem is mindenki, de elég sokan ismernek. Velük nőttünk fel, hallottuk a családban, megtanultuk az iskolában vagy a tábortűz mellett, vagy jobb híján a tévéből, rádióból. Ilyen az első világháborúból megmaradt Doberdó-dalunk is.
A dallam az 1913-ban írt Sona, Chitarra című nápolyi dalhoz köthető, amelynek zenéjét Ernesto de Curtis, szövegét pedig Libero Bovio írta. A műdalból lett népdal háborúra aktualizált szövege valószínűleg 1915 decembere és 1916 márciusa között született, amire a dalban a „trincea di raggi” (más változatban „trincea dei razzi” – a „világítórakéták lövészárka”), azaz a San Martino del Carso alatt létezett, és a Sassari gyalogezred által szuronyrohammal elfoglalt lövészárokból, valamint a Monte Nero és a Monte Cappuccio említéséből lehet következtetni. A dalban megemlékezett rohamra 1915. december 16-án került sor, és bár az olaszok győzelmével végződött, az alakulat kétharmada odaveszett. A Monte Nero (Krn, ma Szlovénia) szintén egy nagy áldozatokat követelő sikeres olasz támadás helyszíne, a Monte Cappuccio (más néven Bosco Cappuccio) pedig a Monte San Michele alján húzódó erdős terület neve volt. Az olasz dal tehát minden bizonnyal a front olyan szakaszán keletkezett, ahol az ellenséges oldalon legtöbbször épp magyar katonák álltak. A Kimegyek a doberdói harctérre is a háború idején keletkezett, s ha így van, különös érzés úgy hallgatni ezt a két dalt, hogy a Doberdón talán egy időben is énekelhették az egymással farkasszemet néző árkokban. Mindkét dalnak létezik többféle változata is, a magyar dalt Széles András, méltó párját, a Fuoco e mitragliatricit pedig Sandra Mantovani énekli.
Öntudatos kegyelet
„Nemzetünk, hősi halottainak kegyelet teljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni.” – szólt az 1917-ben íródott törvény bevezetője, amely a Hősök napi megemlékezésről rendelkezett.
Hősök nélkül nincsen nemzet
Az akkori törvényhozók, helyesen gondolkodtak. Mert hazánk múltjában bizony nagyon sok olyan történelmi pillanat található, amelyről az utókor joggal mondhatja, minden elfogultság és pátosz nélkül, hogy hősi cselekedet volt. Tett, amely a hazát szolgálta. Tett, amely példát mutatott a helytállásról, a kitartásról, a nemzet iránti elkötelezettségről. A Hősök napján azokra emlékezünk, akik a legtöbbet, az életüket adták a hazának. Azoknak a porai felett mondunk imát, akik testi és lelki szenvedést vállaltak, és habozás nélkül tették kezüket a halál kapujának kilincsére, s lépték át annak küszöbét… „Vérezettek és elhullottak ők, de győzedelmesen tettük sugára átragyog időn, enyészeten…”- olvasható a hajdúböszörményi Gách István alkotta Hősök emlékműve talapzatán. A Kálvin téri park közepén lévő szobrot Horthy Miklós kormányzó avatta 1927 nyarán. Hősök nélkül nincsen nemzet. – fogalmazott egykor a kormányzó, majd így folytatta: A hősi halottainkra való emlékezés nem gyászünnep, nem halottak napja, hanem büszke, öntudatos kegyelet azok iránt, akik nemzetünk megváltásával biztosították maguknak az örök életet. A szobor akkor az első világháborúban elesett, közel kétezer hajdúböszörményi katonának állított emléket. Mára, azokra az ismert és ismeretlenekre is emlékeztet, akik a magyarság az ország megmaradásáért adták életüket. A magyar hősökre. Például annak a hajdúböszörményi H. Varga Imre gazdálkodónak az emlékét is őrzi, aki végigharcolta az első világháború szinte minden frontvonalát, ahol magyar katona harcolt. Járt az orosz harctéren, lőttek rá Galíciában majd Doberdónál, rácsodálkozott az osztrák és olasz Alpokra ahol például azon is elmélkedett a hegyet sosem látott parasztember: Hogyan lehetséges az, hogy májusban ott még hó fogadta a bakát, s majd lefagyott a lába a májusi éjszakában. Az osztrák olasz határ menti Villachnál például, ahol ma békés síparadicsom üzemel, egykor gyilkos géppuskatűz fogadta az alföldi gazdaembert. Harctéri naplójában – melyet éveken át vezetett- többek között ez olvasható:„1915. május 29-én az éjszaka meg ma délig esett a hideg szeles májusi eső, hajnalban állást foglaltunk, beástuk magunkat, mert a muszka is meg állott nagy erővel. Közben előre mentünk… közelebb a muszkákhoz, de míg mentünk addig sokan elhullottak közülünk, minden percben el voltunk készülve a halálra míg egyhejt vagy 400 lépés távolságra az oroszoktól beástuk magunkat. Itt voltunk másnap reggelig, szomorú egy hosszú nap volt az egész nap ropogtak a fegyverek meg az ágyuk is dörögtek mind a két részről, előbb az orosz tüzérség lőtt be bennünket, csak úgy csörgött körültünk a srapnel golyó meg a gránátok, sok embert örök nyugalomra küldött, engem is csak a jó Isten őrzött meg.”
A magyar hősök emlékezete
H. Varga Imre és a többi névtelen katonatársa helytállással, egymást is segítve túlélték a háború borzalmait. Hazatérve szeretteikhez nem hagyták, nem engedték, hogy a bajtársaik emlékét elfeledje az utókor. Míg éltek dolgoztak, szolgálták hazájukat, szűkebb pátriájukat, művelték földjüket, szántottak, vetettek s arattak, nevelték gyermekeiket kiknek vélhetően többször megfogalmazták: Amikor a hősi halottakra gondolunk, hitet vallunk. Hitet Isten színe előtt, a magyarság összetartozásáról, a haza iránti elkötelezettségről. A szavak mellet cselekedtek is. A trianoni békediktátummal megcsonkított országban közadakozásból szobrot emeltek a nagy világégésben elesetteknek, s a Városháza aulájában pedig 961 hősi halált halt bajtársuk nevét vésették a márványtáblákra. Örök mementóként az utókornak. Az utókornak, kiknek dolga nem más, mint tisztelettel emlékezni a magyar hősökre, s emléküket megőrizni. Mert lehet, hogy egykor a nagyhatalmak a verszáji kastélyban összeszorították hazánk határait, de Magyarország lelkünkben lévő határai odáig nyúlnak, ahol igaz magyar lelkek laknak. A magyar hősökről szóló megemlékezések során az elesettek példájáról, kitartásáról, áldozatvállalásáról esik szó. Tegyük hozzá! Nagyon helyesen. De ritkán beszélünk az otthon maradottakról, a gyerekekről, a lányokról, asszonyokról, az édesanyák soha el nem múló reményéről, titkos, ki nem mondott gondolatáról: „a férj a fiú, a gyermek egyszer hazatér!” A hétköznapok hősei voltak ők, akik az otthon melegét, a szeretet lángját tartották ébren s várták, csak csendben sírva és magukban zokogva, hogy szerettük egyszer csak hazatér.
Verjük be jól a patkószöget!
Nekünk, akik régóta az áldott béke korát éljük, sorsunkkal szabadon rendelkezhetünk, s a háborúról legfeljebb a híradásokból értesülünk, újra és újra emlékeznünk kell katonáinkra és civil hőseinkre. Emlékeznünk kell, hogy tudjuk, milyen hatalmas áron maradt meg a hazánk! Emlékeznünk kell szüleink, nagyszüleink, dédszüleink nemzedékére, és tudnunk kell, mivel tartozunk nekik!Maradnak az igazak és jók, A tiszták és a békességesek. Erdők, hegyek, tavak és emberek. - írja W ass Albert múlhatatlan soraival. Emlékezzünk, tehát a hősökre s ne feledjük tetteiket! Mert hogyan is fogalmaz a nemzet sorsáról az, aki óva int minket attól, hogy figyelmetlenek legyünk közös dolgaink iránt, vagy hajlamosak legyünk a feledésre?
Valahogy így!
„Egy szeg miatt a patkó elveszett.
A patkó miatt a ló elveszett.
A ló miatt a lovas elveszett.
A lovas miatt a csata elveszett.
A csata miatt az ország elveszett.
Verjük be hát jól azt a patkószeget!"
Isten adja, hogy így legyen!
Varjasi Imre
Az első világháború hétköznapi műdalai
Az első világháború idején, amelyről persze nem lehetett tudni akkor, hogy egy másik követi nem is oly soká, szóval, ahogy akkor hívták, a "nagy háború" idején nagyon népszerű, kedvelt műfaja volt a színpad világának idehaza a sanzon, a dal, a kuplé. Aktuális események szövődtek verssé, dallá egy szemvillanás alatt, majd a hírlapok bulvárhíreinek első oldaláról felmásztak lassan a színházi plakátok és nyomtatott dalos újságok, nótás füzetek, "friss új dalok" szórólapjainak címoldalára.
A Titanic mint kuplé
Így járt, jóval a háború kitörése előtti, utolsó "békeévekben" a Titanic, amely elsüllyedését és tragédiáját követően nemsokára kuplé formában járt és kísértett tovább, színpadokon és kottásfüzetek szövegkönyveiben a Monarchia magyarlakta területein.
A hétköznapi "horror" kuplék világa
Dal és kuplé született azonban számos korabeli címlaptörténetből. "Borzalmas gyilkosság. Az elkeseredett anya rémtette. Hogyan gyilkolta meg a temesmegyei asszony három ártatlan gyermekét". A kétlapos dalszöveg mindössze "2 korona", és persze az utánnyomás tilos! "Nyomatott Sárik Gyula könyvnyomdájában, Czegléden." Azután elolvashatjuk Gulyás Eszter rémtettét. Hozzá ráadásul, ajándékképpen megkaphatjuk az "Ezrével terem a fán..." népdal szövegét, sőt a "bónusz", "Elkerülsz, mert szegény vagyok..." című dalszöveget. Nagyapámtól tudom, hogy nem kevés pénz volt két ezüstkorona.
" Egy hűtlen asszony rémtette, ki égő kemencébe dobta tíznapos gyermekét. A hamis eskü és a halott asszony vallomása" Írta és árusítja: Tóth János, Karcag. Ebben a kis dalszövegben megismerhetjük Herczeg János családjának tragédiáját, a Szombathely közeli falucska szomorú eseményét részletesen. Itt nincs "bónusz", tragédia van. Sorolhatnánk tovább, az aktualizált napi események megjelenését.
A kezdődő világháború dalai
Kitört a nagy háború, és megjelent a toborzó kuplé a színházakban is, "Azt üzente Ferenc Jóska" kezdetű dalt zengte az ország, majd valamennyi mulatója, szórakozóhelye, Casinója, és zenés-színpada.
" Fel csatára most mind, aki él,
Nincs köztünk olyan ember, aki fél,
Bátran ront az ellenre a magyar,
S mienk a diadal"
Szólt a dal refrénje, s nem is sokára kiderül, hogy diadal helyett nyomorúság terem, halál árnyékolja be családok ezreit. A kuplék hangneme is vált, békét szeretne, békességet óhajt lassan majd minden frontkatona. A dalátiratok, katonadalok jórészében megjelenik ez az óhaj.
A béke dalát várják sokan
A sok száz dal közül most egyet olvashatni itt a maga teljességében, talán az egyik legjellemzőbb módon, a kisember értetlenségével szemlélve a háborút magát. "Valahol ott messze" Sas Náci dala (Nándor becézett alakja). A kisember, a névtelen hős, aki teljesíti, amit elvárnak tőle (amit a haza követel), és ebbe bele is pusztul. Azonban eladdig a lehető legjobbat kihozza magából, hogy azután méltósággal távozzék, egy kissé érthetetlen eszméért. Ő maga legszívesebben kicsi fiával lenne, a kis házában, családja körében, élne, és tenné a dolgát, ám azt ma nem lehet... Mindezt soká énekli, hosszú hónapokon át Ferenczy Károly, a Kristálypalotában, a fáradt, sokszor maradandó sérülést szenvedő szabadságos, vagy épp leszerelt bakáknak, vagy a szorongó szívű itthon maradottaknak.
A szentimentalizmus kora
A talán megmosolyognivalóan szentimentális dalok sokasága kapcsán sokakban lenéző, sajnálkozó, giccset bíráló megjegyzések alakulnak ki, azonban akkor és ott, ez a szentimentalizmus "benne volt a levegőben" Elhalványuló családi történetek sokasága szól ezekről a ma már megható mesékről. Kinek-kinek meglehet a maga története ezzel kapcsolatban.
Az én családomban a hatesztendős nagymamám és a háborúba elmenő nagybácsija - történet kering. A nagybácsi bevonulásakor, búcsúzóul babát ígér a hatesztendős szöszke kisleánynak. Levelek sokaságán keresztül tartja ébren benne a reményt, a háború végét jelentő "babára" azonban várnia kell. Egy nap fityulás nővérke cipel egy porcelánfejű babát, valahol a somogyi falucska határába. A beteg utolsó kívánságaként, Bajáról hurcolta magával az apáca, az elhunyt végakaratának megfelelően. Nagymama 93 évesen távozott nemrég körünkből, a baba végigkísérte az életét. Az öregek otthonában, majd a kórházban nem lehetett ott, de vele temettük el.
Szerelmes dalok és kuplék
A szentimentalizmus ugyanakkor a szerelmi vonatkozású dalok terén is jelentősen érezteti hatását. Ez az érzelgősség, szívfacsaró, máskor meg kissé gunyoros hangulatú, van, amikor meg egyszerűen harsány, mint egy színezett fénykép. Akár hamvas rózsaszínre élénkített arcú dámák arcképeit ábrázoló tucatképeslapok hátára írt szerelmetes vallomások. Akik írták, és akiknek szóltak a képeslapok, ma már jobb esetben is csak szép emlékű rokonaink, és alakjuk, hangjuk, tetteik elhalványuló ködén át egy-egy itt maradt dal, egykori sláger őrzi ezt rég letűnt világ emlékeit. Olyanok ezek a kuplék, mint egy megőrzött csillár a régmúltból. Maga a tárgy remekmű, vagy kissé elnagyolt tucatféle, de régisége okán, kirí a mai környezetből, ugyanakkor eltűnt körülötte minden, a lakás, a többi hasonló műgonddal elkészített bútor, az emberek, akik használták őket, az a kor, amelyben neki meg volt a maga helye. Ma egy csillár pusztán, aki Isten tudja, miképp, megúszta ezt az elmúlt száz-esztendőt.
Vannak örökbecsűvé érett slágerek ezekben a dalokban, vannak rég elfeledettek, és szép számmal akad olyan is, melyet már akkor is csak néhányan ösmertek.
A világháború kapcsán fokozódó gazdasági krízis dalai
A világháború azonban nemcsak az érzelmeket fokozta végletekig, hanem a pénzügyi nyomorúság sötét vermével is szolgált. Tudomásul venni nehéz az ilyen szegénységet. Lehet kétségbe esve tehetetlenül szemlélni a dolgok alakulását, és lehet a színpadról némi szatirikus felhanggal oldást adni, olvadást előidézni, feszültséget oldani. Ezekből a dalszövegekből nyújtunk át egy csokornyit Önöknek. Külön felhívnám a figyelmüket az Adózásról szóló kuplé szövegére, amelynél aktuálisabbat ma sem lehetne írni, pedig ez a dal majd kilencven esztendős.
A nyomorúság éneke - Zerkovitz: A komédiás dala
Sohasem látott méretű, kitelepítettségből fakadó hajléktalanok százezrei keveredtek a háború után elszegényedett hazai családok, csonka famíliák nyomorúságával és Zerkovitz megírja "A Komédiás dalát", a nyomor és elkeseredettség, a hazátlanság, még ma is szívbemarkolóan aktuális zenéjét. Méltánytalanul feledtük el, akkor Nyáray Antal énekelte a Fővárosi Orfeum színpadán a hajléktalanok dalát.
A szövegek eredete
A dalszövegek jó része szakadozott papírosokon, pecsétes nyomatokon, agyonhasznált, ragasztószalaggal megtámogatott kis füzetekben maradt fenn, van, amelyiket gondos női kezek egyszerűen együvé varrtak, a szétesés ellen küzdve. A Nótás lapok gyakran katonai zsebméretűre gyártott, és állagukat tekintve nemritkán, mindkét háborút megjárt kis emlékeztetők. Több generációt kiszolgáló sorain vigasztalódtak az időszakosan, akaratuk ellenére távolban rekedtek. Ezek a foszladozó papírlapok, adott helyen a magyarság nagykövetei, a honvágy ébrentartói voltak egykoron, idegen szobák, lövészárkok deres, saras pihenőzugaiban, vagy épp ezek emlékeit felidéző, nyugodt polgári otthonok kottatartóin.
Begépelésüket, számítógépre vitelüket nem ritkán papír-restaurátori munka előzte meg, számtalan digitális apró utókorrekciót követően láthatják, olvashatják, ma Önök.
Takács István
D A L O K
A TITANIC
"Első dal" szórólap. Szerkeszti: Héderi Anna. 1911. Ára 6 fillér.
A világ legnagyobb hajója süllyedése
1600 utas pusztulása
|
Gyászhírt hoz a távíró messziről A világnak a legnagyobb hajója 1600 utas pusztult el benne Meghasad az ember szíve, ha hallja Végük lett ott az iszonyú hidegbe Isten áld meg és engeszteld szívüket |
Sokszor úgy szeretnék sírni...
Szövegét és zenéjét szerzé: Zerkovitz Béla. Op. 124.
1918.
A Fővárosi Orfeumban énekli: Nyáray Antal
|
Bánatos szemű poéta, apró dalocskát ír, Refrén: Akihez a nótát írta, mulatós asszony, kacér. Refrén: Reggelig tartott a cécó... lassankint pirkad az ég Refrén:
|
Egy ablaknál állj meg cigány
Szövegét írta: Káty Ferenc
|
Akácos út, ha végig megyek rajtad én, Refrén: Az éjmadár átsuhan a kis városon, Refrén:
|
A KOMÉDIÁS DALA
Szövegét írta és zenéjét szerzé: Zerkovitz Béla
1920.
A Fővárosi Orfeumban énekli: Nyárai Antal
|
Az utca sarán Oly bús a danám Nem volt szeretőm,
|
MINDEN CSAK KOMÉDIA!
A Nemzeti (Royal) Orfeumban énekli: Papp János
|
Szegény-szegény apró legény,
Refrén: Nem voltam mindig szegény, Refrén: Ő volt a fény, életem egén, Refrén: 1920. Budapest, |
KÉT VERÉB
Hallgatódal - Beöthy László szövege, Huszka Jenő zenéjére
1917.
|
A telegráfdrót oszlopára, Az egyiket elhagyta a párja,
|
Búcsú egy szép asszonytól...
1918.
|
Több ízben akartam szólni Mindegy már, ki volt hibásabb, Maga most úgy is a másé,
|
BÖZSI NE SÍRJON...
(levél a legszebb lányhoz)
A Nemzeti (Royal) Orfeumban énekli: Papp János
1916.
Írta: Zerkovitz Béla
|
A papír előttem, s a toll a kezembe' Refrain: Mert szívem, én nem vagyok méltó magához, Refrain: Ma estére itt lesz, hogy karomba hulljon, Refrain:
|
NEM KÖT MAGÁHOZ SEMMI EMLÉK...
A Fővárosi Orfeumban énekli: Ferenczy Károly.
Kovács Károly nagysikerű dala. 1918.
|
Tegnap este volt egy éve, hogy önt megismertem, S most nem köt magához semmi emlék Mintha csak a sors akarna eltemetni mindent S most nem köt magához semmi emlék Kotta: Zipser és König Zeneműkereskedés
|
CSALÓDNI FÁJ...
Nemzeti Orfeumban énekli: Papp János, 1917.
Írta: Zerkovitz Béla
|
Ami elmúlt, mintha soha meg se történt volna, Refrain: Volt szerelmem egynehány és volt kalandom száz is, Refrain: Mint amikor rágyújtok egy könnyű cigarettre, Refrain:
|
SZÉP ASSZONY HAGYJUK EGYMÁST BÉKÉBEN!
Nemzeti Orfeum műsorán énekli Papp János.
|
Elég volt, elvesztettem a játszmát, Refrain: Elég volt én nem értem a tréfát Refrain: Elég volt, a nótámat imádta, Refrain:
|
Valahol ott messze.
írta: Sas Náci
A Kristálypalotában énekli: Ferenczy Károly
|
Nagy orosz határon, Refrén: Elhangzik az ének Sötét varjú károg, Refrén: 1917. Budapest.
|
A PÉNZHIÁNY...
A Royal Orfeum műsorából.
A "Ramsenit" című oprett betétszám szövege, írta: Weiner István.
Előadják: Mezei Ilonka és Dezsőffy László
|
Mondja, mondja, hogy miért nyomja Refrén: Két bankárt láttam suttogni, Refrén:
|
DRÁGASÁG ÉS HIÁNY
Írta: Sonnenschein Béla - Zenéje: Hagymási Péter
|
Nagyon drágán, méregdrágán élünk e hazába Refrain: Trafikba is nagy hiány van nálunk mostanában Refrain:
|
DAL AZ ADÓRÓL
Írta: Vértes Gábor 1917. Budapest,
Egy új kuplét fogok én most Önöknek elzengeni
Arról van szó, hogy az adó felfelé kezd lengeni,
Száz és ezerféle adó nem is jut eszembe
Végül egy vörös korona sem marad a zsebembe.
Ha egy pár cipőt vásárlok, belejön két ezresbe,
A suszter a jövedelmi adót rajtam veszi be,
S mert "Schmoll" cipőkrémmel szoktam én a cipőm bőrét pucolni
Éppen ezért fényűzési adót muszáj fuzulni.
Ha frontot mind bejártad, ezért jár hadiadó,
Ha pedig elspekuláltad, a felmentési adó.
Egészségi adó is van rásózva az emberre,
Ezt csak akkor vetik ki, ha lélegzetet veszel be.
Ha az országúton sétálsz, ezért fizetsz útadót,
Szomjúságod csillapítod, ezért fizetsz kútadót,
Ha egy markos haramia beléd fojtotta a szót,
Nem mossa le a víz rólad a közbiztonsági adót.
Kávéházban feketézel ezért luxusadó jár,
A zenész a feketéhez vigalmi adót csinál,
Rágyújtasz egy drága szivarra, az sem kicsinylő adó
És ha szelel még hozzája, ez már több mint megható.
Ha nem nősül meg az ember, fizet agglegény-adót,
Ha pedig megházasodik - gyarapodási adót,
Ha boldog a házasélet, s egy számmal szaporodott,
Erre tekintettel fizetsz forgalmi adót.
Iskolai, hitközségi, általános forgalmi,
Vadászati, halászati és a többi s a többi.
A négyféleképp osztályozott kereseti pótadó:
Vármegyei, ápolási, vagyon és agyonadó!
Cukor, fegyver, ásvány, olaj, bortermelési adó
Cigarettapapír, kártya, hadinyereségadó,
Földadó, trágyadombadó, országos betegadó,
Képennyaló, ébredői, visszaadó, szunnyadó! ...
Gyanús adó, anyósadó, csirke és tyúkszemadó.
Sócheradó, bócheradó, álladó és szálladó,
Kijárási, bejárási, megjárási pótadó,
A villanyos lépcsőin, ha elkap a rendőr, az a lóg adó.
Ilyen adó, olyan adó, egyenes és görbeadó,
Vasútadó, lakásadó, helyiadó, riadó...
Fényűzési, szavazati és kiviteli adó,
Hadiadó, adiadó és végül megpukkadó.
Hentesadó, rendes adó, butasági pótadó,
Felelőtlen elem adó, jobbról és balról adó,
Van egy adó, mit szívesen fizet minden hallgató,
Ha meg akarják tanulni, ez a nóta el-adó!
(Forrás:http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/dal.htm)
