Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ADVENT

2014.12.08

Az advent jelentése „ünnepélyes megérkezés”. Karácsony előtt az egyház négy vasárnapon át készül az Úr megérkezésére. Az ünnepélyes megemlékezés elsősorban személyes újraátélésre szólít. Az advent liturgikus ünnepe azonban nemcsak visszaemlékezés, hanem valóság. Az advent megünneplése tehát ezt jelenti: a hívők újra átélik az Isten eljövetele utáni vágyódást és a megtérést, amelyet ez az esemény előkészít. Ezen a módon egyre mélyebben érzik át Isten közeledését, a bennük lévő sötétségnek a fölszakadozását. Az advent Jézus eljövetelének minden módját jelképezi, mindenekelőtt az Úr akkori, emberi alakban való világba lépését. Az egyház közös liturgiáját sok helyen népszokások is kiegészítik. Szokás például adventi koszorú készítése, amelyre négy gyertya van felerősítve. Az egymást követő vasárnapokon mindig eggyel több gyertyát gyújtanak meg: ahogy közeledik a karácsony, úgy lesz mindig világosabb.

A karácsonyi várakozás izgalmát növelve, a családokban a gyermekeket advent kezdetekor adventi naptárral lepik meg. Ez a "naptár" lehet házikó 24 ablakocskával, de lehet akár 24 zsákocska vagy ajándékdobozka is. Ezek jelzik a napokat, amelyek karácsonyig hátra vannak. A gyermek pedig úgy élheti át a várakozás örömét, hogy naponta kinyithat egy ablakot, vagy kibonthat egy zsákocskát és kiveheti az ott elrejtett apró ajándékot. Az adventi naptárt egy édesanya találta ki, gyermekének örömére, hogy gyorsabban teljen a várakozás.

A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen az oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.

Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (roráte) misét tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap a megváltó várása és Szűz Mária tisztelete.

Ugyancsak adventhez köthetők az ó-antifónáknak nevezett egyházi énekek. Nevük onnét ered, hogy az „Ó!” felkiáltással kezdődnek.

(Ó-antifónák: az ádventi idő utolsó hetén -december 17-23.- a vesperásban énekelt Magnificat-antifónák, melyek a Megváltó utáni vágyakozást fejezik ki. - Az ~ a gregorián ének legszebb darabjai közé tartoznak. A latinban: O Sapientia (Ó Bölcsesség), O Adonai (Ó Adonáj), O Radix Iesse (Ó Jessze gyökere), O Clavis David (Ó Dávid kulcsa), O Oriens (Ó Napkelet), O Rex Gentium (Ó Nemzetek Királya), O Emmanuel. Nevük a kezdő „Ó” indulatszóból ered. A megszólítások az ÓSz-ből valók, de mindegyik az üdvözítő Jézusnak szól.)

Magyarországon főleg a második világháborút követő időkben vált szokássá adventi koszorút készíteni.  A hagyományos adventi koszorú általában örökzöldekből (fenyőágból) készített koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek.  A gyertyákat vasárnaponként kell meggyújtani, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, a világosság eljöttének reményét hirdeti.

Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt. Az édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.