A magyarság zeneszerszámai - A tekerőlant
Forgólant, nyenyere: a hegedűnél nagyobb, alakjában hasonló testű húros hangszer, amelyet vonó helyett, folyamatosan forgatott korong szólaltat meg. Vannak dallamjátszó és dudakíséret jellegű, állandóan hangzó húrjai. A dallamjátszó húron billentyűk segítségével változtatják a hangmagasságot.
|
A X. századtól egész Európában elterjedt, akkoriban kifejezetten arisztokratikus hangszer volt. Hívták "organistrumnak" az állandóan zengő burdonhúrok orgánumáról, volt a neve "forgatólant", főképp francia területeken, de talán legérdekesebb a "symphonia" név, ami összhangzást jelent. A múlt század elején már "kolduslant", "nyenyere" névvel illették, régi fénye megkopott, a kor, amit képviselt, elfelejtődött.
Magyarországon az első írásos emlék a XVI. századból maradt ránk, a kuruckorban ábrázolják először. Népi hangszerként az Alföld középső és déli részén volt használatos. A tekerőlant virágkorát a XVIII. sz.-ban Franciaországban élte. Hazánkba kerülve a szegényparasztság, a tanyavilág hangszere lett. Népzenét játszanak rajta bizonyos hangnemi és improvizálási lehetőséggel.
|
|
Tekerőlant mechanizmusa Teste lehet csellóhoz, vagy lanthoz hasonló, hossza 75 cm, legnagyobb szélessége 35 cm, legnagyobb magassága 21 cm körül van. Három húrjának neve: "prím" , "recsegő" és "bőgő". Fő részei: test (dob), kulcsszekrény és kottaház. A forgatás jobb kézzel a hangszer testének jobb oldalán elhelyezett karral történik. A kereket ugyanúgy gyantázni kell, mint a hegedű vonóját. A hangszer ellentétes oldalán a "fej"-ben négy húr hangolására alkalmas kulcs található. A hangszer külső részén kétsoros kromatikusbillentyűzet van. http://www.musicart.hu/bourdon/#video http://www.musicart.hu/bourdon/#mp3 http://www.youtube.com/watch?v=29B1NRaSjo0&feature=related
|
Forrás: Wikipédia
